Egészségügyi Szakdolgozók LVI. Országos Kongresszusa

VII. szekció: Humánerőforrás és képzési kihívások az egészségügyben II.

Kiégési szindróma jelenségének vizsgálata az intenzív terápiás betegellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek körében

Előadó neve

Barna Kitti

Előadó munkahelye

Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház

Szerző(k) neve és munkahelye

Barna Kitti¹

1: Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház

Összefoglaló szövege

Bevezetés, célok: Az egészségügyi ellátórendszer egyik legmagasabb szintű betegellátását biztosító területe fokozott kockázatot hordoz a kiégési szindróma szempontjából. Előfordulása világszerte növekvő tendenciát mutat. Kutatásom célja a kiégés előfordulásának, valamint rizikó- és protektív tényezőinek feltárása volt az e területen dolgozó szakemberek körében.

Anyag és módszer: A leíró, kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálat online, anonim kérdőíves adatfelvétellel történt (N=123). Az adatgyűjtés standard kérdőívekkel (MOLBI, GSQS) és saját szerkesztésű kérdésekkel zajlott, 2026.02.13–2026.03.24 között. Az elemzés Microsoft Excel és ROPstat programmal, leíró statisztikai mutatók, kétmintás T-próba és Pearson-féle korrelációval valósult meg.

Eredmények: A résztvevők 56,91%-a érintettnek bizonyult a kiégés tekintetében. A kiábrándultság átlaga 2,12, a kimerültségé 2,28, a jelenség a kimerültség dimenziójában dominált. A pályán eltöltött évek és a kiégés között közepes erősségű pozitív kapcsolat mutatkozott (Rpb=0,456; p<0,001), az alacsonyabb végzettség szignifikánsan magasabb kiégési értékekkel társult (p=0,006). Az alvásminőség romlása összefüggött a váltott munkarenddel (r=0,44) és a kimerültséggel (r=0,72). A munkahelyi stressz és a munka–magánélet egyensúlya között erős negatív kapcsolat volt (r=-0,63). Az adaptív megküzdési stratégiák negatív, a maladaptívak pozitív kapcsolatot mutattak a szindrómával.

Következtetés: Az intenzív ellátás sajátos miliőjéből fakadó stresszhatások és az egyéni tényezők hozzájárulhatnak a kiégés kialakulásához. Az eredmények alapján a munkahelyi stressz, az alvásminőség romlása és a megküzdési stratégiák szoros összefüggést mutatnak a kiégéssel. Különösen érintettek a hosszabb ideje pályán dolgozók és az alacsonyabb végzettségűek.

Összegzés: A kutatás rávilágított, hogy a minta több mint fele érintett a kiégésben. Az eredmények hangsúlyozzák a prevenció, intervenció és az egyéni, valamint szervezeti beavatkozások szükségességét.