Egészségügyi Szakdolgozók LVI. Országos Kongresszusa

XII. szekció: Esettanulmányok és személyes élmények megosztása: Hivatásunk legszebb pillanatai, a "happy end" és a dráma hullámain II.

Betegadatok elemzése a neurorehabilitációs célok tükrében egy krónikus belgyógyászati osztályon

Előadó neve

Fülöp-Szokol Fedóra, MSc

Előadó munkahelye

DPC-OHII Szent István Kórház

Szerző(k) neve és munkahelye

Fülöp-Szokol Fedóra , MSc¹

1: DPC-OHII Szent István Kórház

Összefoglaló szövege

Bevezetés: A népesség idősödése és az idegrendszeri megbetegedések prevalenciájának növekedése kihívás elé állítja a krónikus betegellátó rendszereket, ahol a rendelkezésre álló rehabilitációs erőforrások mellett, a re-adaptációs potenciálok korai felismerése kulcsfontosságú. Súlyos stroke esetén a beteg tartósan ágyhoz kötötté válhat, ami az életminőség szempontjából meghatározó. Az ágyhoz kötött stroke-betegek életminősége minden dimenzióban elmarad a mobilis társakétól.
Célkitűzés: A cél olyan paraméterek felkutatása, amelyek bizonyítottan jósló értéküknél fogva segíthetnek a krónikus ellátásban a holisztikus terápia felépítésében, a kórházban töltött napok számának prognosztikájában. Az elméleti keretet a kognitív hanyatlás, törékenység és szarkopénia összefüggései, valamint a funkcionális és kognitív deficit szinergiája határozta meg.
Módszertan: A prospektív vizsgálatban 52 beteg vett részt. A minta a járóképesség és a neurológiai diagnózis megléte alapján került csoportosításra, lehetővé téve a funkcionális állapot vizsgálatát. A módszertan az irodalmi áttekintés során releváns mutatókra épült: ismételt marokerő- és kilégzési csúcsáramlás mérések mellett monitorozásra került a kognitív státusz, a mobilitás és a laborparaméterek.
Eredmények: Az adatok statisztikai elemzése szoros negatív korrelációt igazolt a felvételi HGS és az ápolási idő hossza között (r = -0,67), a meghatározottsági együttható r² = 0,448. A logisztikus regresszió kimutatta, hogy minden 1 kg-os HGS-növekedés 14%-kal növeli a sikeres emisszió esélyét. A kognitíven ép csoport teljesítménye szignifikánsan, 56%-kal haladta meg az érintettekét. A gyulladásos marker (CRP) 100 mg/l fölé emelkedése drasztikus erővesztést mutatott, az elhunytaknál pedig a PEF érték kritikusan zuhant (-74,6 l/perc).
Következtetés: Az izomerő-monitorozás diagnosztikai protokollba emelése megfontolandó a neurorehabilitációs szemléletű, személyre szabott ápolási folyamat javításához krónikus belgyógyászati osztályon.