I. szekció: Humánerőforrás és képzési kihívások az egészségügyben I.
Barna Krisztina, MSc
NNGYK
Barna Krisztina1
1: NNGYK
A 2019. évben történt szakképzési törvénymódosítás, a Szakképzés 4.0 stratégia bevezetése gyökeresen változtatta meg a szakképző iskolák életét. Már az ezt megelőző években látszott törekvés a szakmaszerzés preferálására, szinte évente volt új kerettanterv, megváltozott iskolatípus és fenntartó, majd a világjárvány közepén berobbant az új szakképzési törvény, így nem mondhatjuk, hogy könnyű időszakon vagyunk túl.
Az ország egyik legnagyobb egészségügyi szakképző intézményében végzett vezetői feladataim (oktatásszervezés, vizsgaszervezés, duális képzőhelyekkel való együttműködés) során számos kérdés vetődött fel bennem, melyekre vezetőkkel készített interjúk alapján kerestem a választ. Elgondolkodásra késztetett, hogy vajon a duális modell jelenlegi formájában beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, emelkedni fog-e a szakképzésbe jelentkezők száma, magasabb minőségű lesz-e az oktatás és egyáltalán ráhúzható-e – az iparra kitalált rendszer - az egészségügyi szakképzésre.
Vizsgáltam továbbá, hogy az új szabályozás hogyan érintette az oktatás szervezését, átrendezi-e az iskolában az oktatói struktúrát, az óraszám-egyenetlenségek hogyan befolyásolják a humánerőforrás gazdálkodást, hozott-e jelentősebb változást az ágazati alapvizsga bevezetése az oktatás szervezése tekintetében.
Arra is kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer felkészült-e a tanulók új jogi keretekben történő foglalkoztatására, van-e a rendszerben kellő mennyiségű pedagógiai ismerettel is rendelkező szakember, és ami nagyon fontos, hogy vonzó lesz-e az egészségügyi szolgáltatók számára a szakképzésbe történő bekapcsolódás.
Összességében arra kerestem a választ, hogy milyen hatással van a Szakképzés 4.0 bevezetése az egészségügyi szakképzésre, azaz „végső felhasználóként” az egészségügyre. Elmondható, hogy a vezetőkkel folytatott beszélgetések nagyrészt alátámasztották előfeltételezéseimet, azonban nem igazolódott minden hipotézisem. Abban valamennyi megkérdezett egyetértett, hogy 2019-ben olyan gyökeresen változott meg a szakképzési rendszer, hogy – leszámítva az azóta is tartó finomhangolásokat - remélhetőleg legalább még egy évtizedig nem lesz szükség további átalakításokra és kiforrhatja magát a rendszer.