Egészségügyi Szakdolgozók LVI. Országos Kongresszusa

VIII. szekció: Prevenció és egészségfejlesztés a szakdolgozói gyakorlatban

A nemi betegek edukációjának szerepe és jelentősége a gondozásban

Előadó neve

Bognár Márta

Előadó munkahelye

Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház I. Járóbeteg Szakrendelő

Szerző(k) neve és munkahelye

Bognár Márta¹

1: Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház I. Járóbeteg Szakrendelő

Összefoglaló szövege

Bevezetés: Az elmúlt években ellátási területünkön folyamatosan emelkedik a nemi betegek száma.
Mivel még mindig tabu a nemi betegségekről beszélni, a magyar betegeknek nincs elég információjuk betegségükkel kapcsolatban. A nemzetközi szakirodalmat áttekintve, ugyanez tapasztalható. Biztos tudásuk az érintetteknek csak addig terjed ki, hogy betegségüket hogyan kapták meg. Vannak jól informált betegek, viszont nagy részükről elmondható, hogy nagyon kevés az információjuk arról, hogy a későbbiekben mit jelent a biztonságos szex, miért fontos a kontaktok felkutatása és miért kell szorosan együttműködni az egészségügyi személyzettel?

Téma kifejtése: A szakirodalom áttekintése során megállapítható, hogy a nemi úton terjedő betegségek száma világszerte növekszik. Ez a növekedés több okra vezethető vissza. Az egyik ilyen ok, hogy nagyon kevesen használnak védekezésre gumióvszert. Ez oda vezethető vissza, hogy a jelenleg szexuálisan aktív generáció nem érzi szükségességét és fontosságát az ilyen forma védekezésnek. A tucatjával megjelenő online társkereső oldalak terjedésével egyre több az alkalmi szexuális kapcsolat, amely szintén kedvezően hat a nemi betegségek terjedésére. A szűrővizsgálatokat nagyon kevesen veszik igénybe. Sokan csak akkor szereznek tudomást a szűrővizsgálatok lehetőségéről, amikor már tüneteik vannak, fertőződtek.
Ha visszatekintünk a nemi betegek ellátásának történetére, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokáig nem egészségügyi problémának tekintették, inkább csak erkölcsi megítélése volt. Ezzel az ismert ténnyel nem csodálkozhatunk azon, hogy még a mai napig is nehéz leküzdeni ezt a stigmát.
A nemi betegségekről való nyílt beszélgetés tabutémának számít Magyarországon. Erre a betegségre jellemző, hogy ritkán beszélnek róla, a betegségről való kommunikáció kultúrája nem alakult ki sem a család, sem a társadalom szintjén.
A gondozó munkájának megfigyelése során azt tapasztaltam, hogy a nemi betegek döntő többségükben szégyellik állapotukat, félnek a társadalmi kirekesztődéstől, legtöbbször későn fordulnak orvoshoz tüneteikkel. Ez viszont megnehezíti gyógyulásukat és mások egészségét is veszélyezteti.
Következtetés: A vizsgálatba bevont minta alapján az állapítható meg, hogy a nemi betegségekkel kapcsolatos tájékozottság erősen függ az egyéni körülményektől, a társadalmi környezettől, az orvosi ellátástól és az oktatási lehetőségektől. Sok beteg nem rendelkezik megfelelő ismerettel a saját betegségéről, annak kezeléséről, a megelőzés módjairól, vagy a következményekről, különösen akkor, ha nincsenek tünetei, vagy ha nem férnek hozzá hiteles forrásokhoz. A megfelelő edukáció, az orvosi tájékoztatás és a társadalmi stigma csökkentése segíthet abban, hogy a betegek jobban tájékozottak legyenek a saját szexuális egészségükről.
Összefoglalás: A szakirodalom áttekintése és a kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszok alapján kijelenthetem, hogy a betegeknek nincs, vagy kevés ismerete van betegségéről, a fertőzés lehetőségeiről. 45 gondozott betegből 30 fő nyilatkozott úgy, hogy nincs, vagy alig van ismerete a nemi betegségekről. Ennek okaként azt tartják, hogy gyakran nem férnek hozzá megbízható egészségügyi információkhoz, és előfordulhat, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást az STD-k megelőzéséről. A gondozottak oktatása, megfelelő információkkal való ellátása segíti a nyitottabb kommunikációt. Támogató rendszerben gyógyulhatnak a betegek. Ennek hatására a betegek sokkal jobban együttműködnek a kezelés ideje alatt. Nő a gondozottak tudatossága, ismerete és felelősségérzete. Nő az egészségügyi szolgáltatásba vetett bizalom. Mérséklődik a fertőzések terjedése.